Gyógyító tűz

by: Anna

16 éven aluliaknak nem ajánlott

(A történetben szereplő egyes szám első személyben írt részek a főszereplő lány naplójából valók, akit senki ne azonosítson az íróval.)

   Már nagyjából fél éve voltam Yohék csapatával. Időről időre összefutottunk Haoval, nekem pedig megtetszett a fiú. Ismertem a terveit, a természetét, de mégis… Észrevettem, hogy ő is felfigyelt rám, abból, ahogy néha rámnézett. Azt hiszem kicsit őrült volt a pillantása, kicsit pedig hitetlen. Nem tudom miért.

   Aztán egyszer Yoh és Hao harcba keveredett. Mi többiek a tisztás széléről figyeltük az eseményeket, aztán váratlanul gyors egymásutánban tűzgolyók csapódtak közénk, én pedig elszakadtam a társaimtól. Az erdőn túl volt a szállásunk, úgyhogy berohantam a sűrűbe, arra gondolva, hogy, talán ha hazaérek biztonságban leszek.

   A lány csak futott és futott, aztán mikor kiért egy kevésbé sűrűn benőtt helyre, meglátta, hogy egy alak van a fák között, aki feléje tart. Amint az alak közelebb ért, a lány meglátta, hogy Hao az.

- Mit akarsz? – kérdezetem. Erre Hao csak gonosz vigyorral az arcán végignézett rajtam. Közben egyre közelebb jött.
- Nem hallottad?!? Mondd meg, hogy mit akarsz! – kiáltottam rá.
- Majd megtudod – válaszolta ő, továbbra is vigyorogva.
Nagyon rossz sejtés lett úrrá rajtam azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenthet ez a „Majd megtudod”. Ígyhát sarkonfordultam, és elkezdtem rohanni az ellenkező irányba, mint amerről ő jött. Ő pedig utánnam.

   Így futottak egy ideig, de egyre fogyott kettejük közt a távolság. Hao már csak kb. 5 méterre volt a lánytól, mikor az kiért egy tisztásra, amit sziklafal övezett. Innen nem volt kiút. Hao már csak lassan sétált, míg a lány még mindig menekülni próbált. Végül nem tudott mást tenni, mint hogy lekuporodott a földre, Haotól a lehető legtávolabb.

   Megpróbáltam magam a lehető legjobban összehúzni, hogy ne tudjon hozzámérni. Lehajtottam a fejem is, de mikor éreztem, hogy megállt előttem, felnéztem. Ő gonoszul elvigyorodott, és ütésre emelte a kezét. De csak át akart ejteni, mert mikor láttam, hogy mit akar tenni, a fejemet próbáltam védeni a kezeimmel. Balszerencsémre, ugyanis ő elkapta a csuklóimat, és felrántott a földről. Nekilökött a sziklafalnak, két kezem a fejem mellett hozzányomta ahhoz, a testével pedig egészen hozzápréselt a falhoz.

- Mondd meg, hogy mit akarsz… - suttogtam.
- Téged! – és félelmetesen rámnézett.
Megpróbáltam kiszabadulni a kezei közül, de minél inkább próbálkoztam, ő annál jobban szorított. Aztán eszembe jutott valami…

A lány lassan elengedte magát, így Hao szorítása is gyengült. Előbb elengedte a lány egyik kezét, aztán a másikat is, és a csípőjét fogta meg. A lány rámosolygott, majd mikor a fiú oda akart hajolni, hogy megcsókolja, az egy hirtelen mozdulattal hanyatt lökte, aztán már futott is. De Hao gyors volt, és egy tüzes ostort utána küldve, lerántotta a földre a lányt, aki hasra érkezett, majd szó szerint visszavonszolta magához. Felmászott a hátára és ráült a derekára. Aztán előre hajolt.

- Te is akarod! Ne tagadd, tudom, hogy akarod. És a lelked mélyén te is tudod! – suttogta a fülembe.

- NEM! NEM! NEM! ERESSZ EL! HALLOD?!? Eressz…- a végét már sírva mondtam. Részben a fájdalomtól amit okozott, részben a szégyentől, hogy igaza van.

Egyik kezével előttem támaszkodott. Beleharaptam az ujjaiba, úgy, hogy kiserkent a vére. Erre persze roppant dühös lett.

- Ha te így, akkor én is így!- kiáltotta, majd felrántva a földről, ismét hozzávágott a sziklafalhoz. Egy pillanat alatt ott termett, és újból mozdulni se tudtam.

- Kérlek, hagyj…- nyöszörögtem.

Ő a csípőjét egészen az enyémhez szorította. Éreztem, ahogy egyre növekedett hímvesszeje.

- Érzed ezt?- suttogta, mélyen a szemembe nézve.- Ezt te teszed velem. Kellesz nekem!- és megpróbált megcsókolni.

Elkaptam a fejem, de újra próbálkozott. Addig-addig, míg végül már nem tudtam menekülni előle, és megcsókolt. Hosszan és vadul. Beleharapott az ajkaimba, éreztem ahogy kicsordul a vérem, és láttam a szemében az élvezetet, mikor lenyalta azt. Elkezdte a nyakamat csókolni, és nem tehettem róla, de jólesően megborzongtam. Ezt persze Hao is észrevette, és diadalmas mosollyal a szemembe nézett.

- Csak nem kezded élvezni a dolgot?- kérdezte.

- Miért teszed ezt velem?- kérdeztem halkan.

- Mondtam már. Mert KELLESZ NEKEM! És mert tudom, hogy akarod.

Igaza volt. Már nem tagadhattam tovább. Őrjítő érzés volt, ahogy hozzám szorította a csípőjét. Igazából már csak kötelességtudatból tiltakoztam az akarata ellen. Mert nem hittem volna, hogy az első így fog történni…

A lány már nem bírta tovább. Elengedte magát, és mikor Hao megcsókolta, visszacsókolt. A fiú megint beleharapott a lány szájába, akinek a vére végigcsorgott az állán és a nyakán. Hao kéjesen lenyalta a cseppeket. Közben elengedte a lány kezeit, aki erre átkarolta a fiú nyakát. Elkezdtek hevesen csókolózni, és hol az egyikük harapott, hol a másikuk. Hao elkezdte lefejteni választottjáról a ruhát, aki szintén így cselekedett ővele. Nem telt bele fél perc se, már nem volt rajtuk semmi. Hao megint hozzászorította a lányt a falhoz. Ahogy fedetlen ágyékuk összeért, mindketten kezdték elveszteni a fejüket. Hao végigcsókolta és harapdálta a lány nyakát, vállait, majd leguggolva a hasát kezdte el nyalogatni. A lány eközben kezével Hao hajával játszott, fejét pedig hátravetve, csukott szemmel élvezte, amit a fiú művelt. Hao egyre lejjebb haladt, és már a lány ágyékánál szuszogott. Aztán fölnézett és a lány két kezét megfogva, lehúzta őt a földre, hogy hozzáférjen. A lány engedelmesen lefeküdt a földre, de közben végigszántotta körmével Hao kézfejét és csuklóját. Nem tudta megállni, hogy ne fizesse vissza a fájdalom okozta kölcsönt. Hao ezt a tettet ravaszkás mosollyal fogadta. Aztán kezével szétfeszítette a lány lábait és feltette őket a vállára. Ő maga pedig előrehajolt, és nyelvével a lány csiklóját kezdte izgatni. Aztán behatolt. Nyelve őrülten vonaglott, őrült táncot járt a lányban, de még a csúcs előtt abbahagyta ténykedését. A lány közben körmeit belevágta Hao vállaiba, nem tudván mit kezdeni a gyűlő energiával. A fiú kibújt a lány lábai közül, majd fölé hajolt.

Lassan haladt fölfelé, mindenemet végigcsókolva. Körmei közben vörös csíkokat hagytak az oldalamon, de nem érdekelt. Felért a számhoz, és megcsókolt. Megint megharapott, de erősebben, mint eddig. Csurogni kezdett az ajkaimból a vér, ő pedig élvezettel itta azt. Válaszul erre én is megharaptam, mire ő is elkezdett vérezni. Forrón csókoltuk egymást, miközben keveredett a vérünk. A nyakamon csurgott le kettőnk vére a földre. Kezével közben simogatott, ahol ért. Közben észre se vettem, hogy nemi szervét lábaim közé helyezte. Aztán egy hirtelen mozdulattal belémhatolt. A fájdalomtól felsikoltottam, körmeim pedig belevágtam a hátába, szinte szó szerint lenyúzva a bőrt. Ő erre felordított, és csak azt vettem észre, hogy a fejem fölött elrepül egy tűzgolyó, egyenesen a tenyeréből, és az szétcsapódik fölöttünk egy sziklán. Közben megint mozdult egyet hirtelen, és mélyebbre hatolt. Erre megint felsikoltottam, ő pedig megelégedve vigyorgott le rám.

- Te… élvezed… ha… fáj nekem…- lihegtem.

- Miért?… Te talán… nem élvezed… ha nekem…fáj?

Bizonyos mértékben igaza volt, mert ahogy a kezemre pillantottam, láttam, hogy csöpög az ujjaimról a vére.

Lassan, nagyon lassan elkezdett mozogni bennem. Közben megint csókolóztunk, és újra szétharaptuk egymás száját. Aztán egyre gyorsabban kezdett el mozogni. Hirtelen fordultunk egyet, én kerültem felülre. Ő szorította a derekamat, ahogy tudta, én pedig az oldalába vágtam a körmeim. Megint fordultunk egyet, de most hasra fordított engem, én pedig feltérdeltem. Most hátulról hatolt belém. Így mozogtunk sokáig, aztán ő egyszercsak leült. Magával rántott engem is. Szó szerint az ölébe ültetett. Ez valami hihetetlen érzés volt… Így voltunk egy darabig, majd visszaálltunk kutyapózba. Hao egyre gyorsabban mozgott, míg végül már alig bírtuk elviselni a beteljesedés utáni vágyat. Minduntalan hozzásimult a hátamhoz, majd észrevettem, hogy jóleső kínjában nyalogatja azt. Aztán, mikor már olyan hihetetlenül gyorsan mozgott, hogy alig tudtam követni, elértünk a csúcsra. Pont egyszerre. Felcsapó kiáltásunktól visszhangzott az erdő. Éreztem, ahogy szétárad bennem a forró mag. Percekig maradtunk mozdulatlanul. Aztán mikor már nem bírta tovább tartani magát, Hao lerogyott mellém, én pedig elhasaltam a fűben. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy egy tűzoszlop kellős közepében vagyunk, de ezt már csak kis mosollyal nyugtáztam. Éreztem, hogy elfogyott minden erőm. Túl sok vért veszettünk mindketten. Szinte egy szó szerinti vértócsa volt alattunk. Legnagyobb meglepetésemre azonban, ahogy a lángok simogatták a testünket, lassan begyógyultak a sebeink. Gyógyító volt a tűz. Mikor már nem kapkodtuk annyira a levegőt, nagy csodálkozásra adva okot, éreztem, hogy Hao átkarol, majd hátulról hozzám bújik. A fülemhez hajolt, és belesuttogta:

- Szeretlek.

Erre felkaptam a fejem. A hátamra fordultam, és a szemébe néztem. Ő elmosolyodott. De nem gonoszan, vagy ravaszan, hanem szépen, szívből jövőn. Majd megismételte:

- Szeretlek.

Végignéztem vértől csatakos testünkön. Nem volt már rajtunk seb, csak a vér maradt. Meggyógyított engem is, pedig hagyhatott volna meghalni. Láttam a szemében, hogy igazat mond. Hogy tényleg szeret. Csak nem tudta hogyan közölje. Ezért történt mindez. Mindez, ami ha belegondolunk, nem is volt olyan szörnyű. Hiszen élveztem és akartam. Végig futtattam az ujjaim Hao kemény izmain, majd rámosolyogtam, és azt mondtam neki:

- Én is szeretlek téged.

És ez igaz is volt. Ő erre megcsókolt, de most nem volt durva. Lágy volt, és érzékeny. Átöleltük egymást, és így maradtunk egy ideig. Aztán mikor kialudt körülöttünk a tűz, felkeltünk, felöltöztünk, és kéz a kézben elindultunk a szálláshelyem felé. Az erdő szélén megálltunk, átöleltük és megcsókoltuk egymást, majd szétváltunk.

- Még találkozunk.- búcsúzott Hao mosolyogva.

- Igen. Még találkozunk.

Vége