�g� pokol

by Asakura Ayame

Vastag f�stfelh� lebegett az �g� falu f�l�tt. A l�ngok magasra csaptak, k�z�pen pedig egy kis szabad helyen k�t alak �llt egym�ssal szemben, harcra k�szen. Az egyik ezt hajtogatta mag�ban: ,,Nem vesz�thetek. Az egyet jelentene a hal�llal. M�g nem halhatok meg. M�g dolgom van ezen a vil�gon.” A m�sik pedig ezt gondolta: ,,Meg kell mutatnom neki. Meg kell mutatnom. Nem engedhetem, hogy az �v� legyen!” Ahogy forr�sodott k�r�l�tt�k a leveg�, egyre izgatottabbak lettek. Nem messze t�l�k egy l�ny �llt mag�nyosan, szigor� szemmel k�mlelve az esem�nyeket. A harcosok elkezdtek lassan k�r�zni. Az id�sebb szembe ker�lt a l�nnyal �s r�mosolygott, az viszont a m�sikat figyelte. Az pedig hirtelen nekit�madt ellenfel�nek. Egy gyors kardsuhint�s, egy m�g gyorsabb v�d�s, �jabb �t�s, de az ellens�g�t nem tudta megsebes�teni. ,,Ez �gy nem fog menni. El fog fogyni a furiokum.” �jabb sikertelen t�mad�s. Ellenfele k�zben egyre k�zelebb ker�lt hozz�. Egy gyors v�g�s, �s a fiatalabbik fi� oldal�n m�r csurgott a v�r. ,,T�zes peng�vel t�mad! Meg fog �lni!” T�madt, �s megint t�madt, de �rezte, elfogy az ereje. A m�sikon pedig m�g alig volt sebes�l�s. Csapott egyet a m�sik, �s a fi� a f�ldre ker�lt. Ellenfele m�r a hal�los csap�sra k�sz�l�d�tt. Ekkor a fi� �j er�t �rzett. Oldalra n�zett, �s l�tta, hogy a l�ny er�sen koncentr�l. �tadja neki az erej�t. � kihaszn�lva ezt, f�lemelte a kardj�t, �s kiv�dte ellenfele v�g�s�t. F�l�llt a f�ldr�l �s �jra t�madott. Most � volt f�l�nyben. A m�sik fi� egyre nehezebben tudta kiv�deni a csap�sokat. Egy �vatlan pillanatban pedig a f�ldre ker�lt, a m�sik pedig a tork�hoz tartotta a kard hegy�t.

- H�t elj�tt a v�ged, Hao.

,,Nem! Nem engedem, hogy Yoh� legyen Anna!” Ebben a pillanatban egy r�st pillantott meg, amin �t hasba sz�rta testv�r�t. Yoh arca les�padt, arc�ra ki�lt a f�jdalom, majd lassan el�re d�lt, �s elfek�dt a f�ld�n.

- Anna… - ez volt az utols� szava.

- NEM! NEM LEHET! YOH!!! – ki�ltott f�l a l�ny �s odaszaladt hozz�. L�tta, hogy m�r nem �l.

- Mostm�r az eny�m vagy. – mondta neki Hao.

- Rosszul gondolod. �n a hal�l� vagyok. – v�laszolt Anna, �s felkapva igaz szerelme kardj�t lesz�rta mag�t.

Hao d�bbenten �llt. Nem hitt a szem�nek. Azt�n hirtelen elkezdett gonoszan kacagni. Nevet�se visszhangzott az �g� falun �t. �r�lt d�h�ben felrobbantotta maga k�r�l a h�zakat. M�r nem tudta, mit csin�l. Az  �gb�l �g� fadarabok hullottak. V�g�l egy ilyen eltal�lta Haot, �s le�t�tte. A t�z elszabadult. A fi� soha t�bb� nem t�rt mag�hoz. Az okozta a hal�l�t, ami valaha a szolg�ja volt: A T�z.