Égő pokol

by Asakura Ayame

Vastag füstfelhő lebegett az égő falu fölött. A lángok magasra csaptak, középen pedig egy kis szabad helyen két alak állt egymással szemben, harcra készen. Az egyik ezt hajtogatta magában: ,,Nem veszíthetek. Az egyet jelentene a halállal. Még nem halhatok meg. Még dolgom van ezen a világon.” A másik pedig ezt gondolta: ,,Meg kell mutatnom neki. Meg kell mutatnom. Nem engedhetem, hogy az övé legyen!” Ahogy forrósodott körülöttük a levegő, egyre izgatottabbak lettek. Nem messze tőlük egy lány állt magányosan, szigorú szemmel kémlelve az eseményeket. A harcosok elkezdtek lassan körözni. Az idősebb szembe került a lánnyal és rámosolygott, az viszont a másikat figyelte. Az pedig hirtelen nekitámadt ellenfelének. Egy gyors kardsuhintás, egy még gyorsabb védés, újabb ütés, de az ellenségét nem tudta megsebesíteni. ,,Ez így nem fog menni. El fog fogyni a furiokum.” Újabb sikertelen támadás. Ellenfele közben egyre közelebb került hozzá. Egy gyors vágás, és a fiatalabbik fiú oldalán már csurgott a vér. ,,Tüzes pengével támad! Meg fog ölni!” Támadt, és megint támadt, de érezte, elfogy az ereje. A másikon pedig még alig volt sebesülés. Csapott egyet a másik, és a fiú a földre került. Ellenfele már a halálos csapásra készülődött. Ekkor a fiú új erőt érzett. Oldalra nézett, és látta, hogy a lány erősen koncentrál. Átadja neki az erejét. Ő kihasználva ezt, fölemelte a kardját, és kivédte ellenfele vágását. Fölállt a földről és újra támadott. Most ő volt fölényben. A másik fiú egyre nehezebben tudta kivédeni a csapásokat. Egy óvatlan pillanatban pedig a földre került, a másik pedig a torkához tartotta a kard hegyét.

- Hát eljött a véged, Hao.

,,Nem! Nem engedem, hogy Yohé legyen Anna!” Ebben a pillanatban egy rést pillantott meg, amin át hasba szúrta testvérét. Yoh arca lesápadt, arcára kiült a fájdalom, majd lassan előre dőlt, és elfeküdt a földön.

- Anna… - ez volt az utolsó szava.

- NEM! NEM LEHET! YOH!!! – kiáltott föl a lány és odaszaladt hozzá. Látta, hogy már nem él.

- Mostmár az enyém vagy. – mondta neki Hao.

- Rosszul gondolod. Én a halálé vagyok. – válaszolt Anna, és felkapva igaz szerelme kardját leszúrta magát.

Hao döbbenten állt. Nem hitt a szemének. Aztán hirtelen elkezdett gonoszan kacagni. Nevetése visszhangzott az égő falun át. Őrült dühében felrobbantotta maga körül a házakat. Már nem tudta, mit csinál. Az  égből égő fadarabok hullottak. Végül egy ilyen eltalálta Haot, és leütötte. A tűz elszabadult. A fiú soha többé nem tért magához. Az okozta a halálát, ami valaha a szolgája volt: A Tűz.