A japánoknál a nő és a férfi ruházata nagyon hasonló. Persze ez nem vonatkozik a mai hétköznapi viseletükre, hiszen ezeket leginkább az amerikai divatból vették át, bár az öltözködésük erősen uniformizált. Ünnepekkor viszont még ma is a tradicionális ruhákat hordják a japánok. A falvak népének a ruházata térdig érő nadrágból és egyszerű zubbonyból állt. Általában mezítláb jártak, de utazáskor szandált húztak, ami megvédte a talpukat. Ez a szandál nagyjából úgy nézett ki, mint a mai strandpapucsok (a lábujjak közül kiinduló két pánt tartja), azzal a különbséggel, hogy a saroknál is volt egy tartópánt. Ezzel a pánttal akadályozták meg, hogy a szandál leessen a viselője lábáról, ha esetleg menekülésre kellet fogni a dolgot. Előfordult, hogy a nők egyszerű, a csuklónál leszűkülő ujjú kimonót húztak. Ilyenkor az övhöz egy kötényszoknyafélét (yumaki) erősítettek, hogy a ruhájukat megvédjék a sártól, piszoktól. Azonban a nemesek öltözéke már sokkal érdekesebb. A férfiak hakamát viseltek, ami egy bő nadrág, aminek a szára néha össze volt húzva, néha pedig szabadon lengett. Felül rövid ujjú alsóruhát (kosode) és bő ujjú felsőruhát (ho) hordtak. A nők díszes selyem kimonót viseltek a nadrágjuk felett. A nemesek jó időben szalmából font papucsban (waraji), rossz időben magas talpú facipőben jártak. Télen a köznép és a nemesség is ugyanolyan ruhákban járt, mint nyáron, de (ha tehették) mindenből többet vettek fel, bár valószínűleg még így is fáztak, hiszen a japán ember nem igazán bírja a hideget, a fűtési tudományuk pedig szinte egyenlő a nullával. Az igényes rajzfilmek előnye az, hogy a japánok viseletét egészen jól meg lehet ismerni belőlük. Na és persze az sem elvetendő szempont, hogy ezeket a szép ruhákat nagyon jó rajzolni, úgyhogy már ezért is megéri megpróbálkozni egy-két figura lerajzolásával.